Szex.Art

Seiner Krisztián, a legbelsőbb vágyak fotósa

Seiner Krisztián fotós

Egy barátom írt rám, hogy egy esküvőn járt, ahol megismerkedett Seiner Krisztián fotóssal, akinek a munkáját feltétlenül látnom kell. Azonnal rákattintottam Krisztián képeinek, a Fetish extrem-nek az Instagram oldalára: nagyon megtetszett, szerettem volna, hogy ti is megismerjétek Krisztián képeit, ezért e-mailben felvettük a kapcsolatot. Így készült ez az interjú: a cikk első felében arról lesz szó, hogyan lett Krisztiánból fotós, a második részében pedig Krisztián kiválasztott hat fotót, amelyekről bővebben is mesél.

Mióta foglalkozol fotózással?

Jó kérdés.

A képalkotás számomra megszületésemmel, az első fényfoltok megérkezésével kezdődhetett. Igaz, nem emlékszem rá, de több száz fotó bizonyította, hogy vagy modell vagy fotós leszek.:) Azután mégis elsőre rendfenntartó lettem, utána vállalkoztam több üzletágban is, és végül fotográfus lettem.

De ne siessünk ennyire előre! Alapjaiban művészcsaládból származom. Anyai ágról dédnagypapa és dédnagymama fotográfusok voltak, sajnos nem ismerhettem őket, de a fennmaradt dokumentumokat, fényképeket már igen. A nagypapám a Balaton és a Hallo bár művészi vezetője volt, míg nagymamám az MTI-nél retusőrként dolgozott, és rengeteg ma is ismert fotóriporterből kinőtt fotóművész képeit retusálta. Természetesen a szülők munkáját látva édesanyám is fotográfus lett, a Mosolyalbum stúdiók egyikében kezdett el dolgozni. Édesapámat meg a mozgókép varázsa szippantotta fel, így, amikor magánzóként kezdtek el a szüleim dolgozni, esküvőkön fotóztak, videóztak. Ebben a miliőben nőttem föl, viszont a szüleim sohasem akarták, hogy erre az útra lépjek. Tini fejjel saját kisfilmeket készítettünk a barátokkal, a gyerekkorom mindig azzal telt, hogy fotóztam laikusként az eseményeket, barátokat, a tájat, de semmi közöm nem volt a fényképezéshez akkor még.

10 éve kezdődött a történet.  Az akkori kapcsolatommal elmentünk Prágába…

…és egy kis kompakt géppel lőttem egy képet egy sirályról, aki visszafordult és rám nézett…

Seiner Krisztián fotós

Abban az időben egy kereskedelmi üzletet vezettem és megismerkedtem egy saját köreiben nagyon neves fotóművésszel Péterrel. Péternek megmutattam a képet és azt mondta: “Gyűjts egy tükörreflexes gépre, menj és gyakorolj, fotózz le mindent, amit érdemesnek látsz!” Gyűjtöttem, megvettem, fotóztam és zaklattam a művészi támogatóm, mutogattam a képeket és ötszáz képből egyre rábökött: “Ez az!” Időközben sajnos ő meghalt, de a feleségével, Mártival baráti kapcsolatunk lett. Rengeteg estét beszéltünk át és megmutatta a helyes utat, mivel kell foglalkoznom, így lettem építési vállalkozó:) Párhuzamosan azért csináltam egy mini stúdiót a lakásomból kezdetleges felszereléssel, és akármerre mentem, csak gyakoroltam.

Azután 2015-re ugrunk, édesanyám az 5 éves fejlődést látva azt mondta, csináljunk egy fotóstúdiót:”Keressünk helyet, csináld azt, amit szeretsz, mert te ezt imádod!” Így is lett: 2015 februárjában megnyitott a Fészek Fotóstúdió. Itt kezdődött az igazi közösségi élet: új barátok, új tanulási lehetőségek, új alkotási folyamatok. Mára egy olyan családi fotóstúdióvá nőtte ki magát, ahol fotósok, fotóművészek, fényképészek alkothatnak, ötletelhetnek, tanulhatnak egymástól. Egy igazi kis művész barlang lett.

Én is részese lettem a csodának, az alkotásnak, egyre többet és többet gyakoroltam, és tanultam másoktól és a magam hibáiból. Mindig arra törekedtem, hogy különleges, többet mondó képeket készítsek, olyanokat, amelyek mellett az ember nem megy el.

Elkezdtem a közösséget összefogni, először segítséggel, aztán önállóan vezetni egy fotó klubbot, workshopokat tartani, hogy az alkotni vágyó fotósok kapjanak egy kis pluszt a munkájukhoz. Természetesen itt is segítségre találtam egy kitűnő sminkes lány barátságában, Ivettében. Sikeres műhelymunkáink hónapról-hónapra változatos témákkal és egy összeszokott társasággal haladtak előre, és pont egy ilyen műhelymunka előtt egy új modellt keresve futottam bele, mit futottam, egyenesen beleütköztem Lucába, aki jelentkezett modellként a témára. Megbeszéltünk egy találkozót, egy próbafotózást.

Seiner Krisztián fotós
-LUCA-

Amikor megláttam, tudtam, hogy ő lesz a múzsám, elbájolt, erre nincs más kifejezés, a vad erős külső mögött egy ártatlan, pihe-puha lélek rejtőzött. Gördülékenyen, feszélyeztetés nélkül fotóztunk, örültünk, mosolyogtunk és alkottunk.

Az emberek nagyon stresszelnek, rólam jó képet nem lehet csinálni, hallottuk ezt már százszor, és mégis fesztelenül, mosollyal az arcukon mennek haza és feltöltődnek egypár órás kikapcsolódás után. Na, de Lucával az első perctől kezdve valahogy nem kellet keresni az összhangot, ott volt, bizsergett minden alkalommal a levegő, amikor fotóztunk. Élveztük, alkottunk és röhögtünk mindenen. A nevetés már alapban a legjobb gyógyszer minden lelki problémára. Luca annyira sokszínű egyéniség, mind munkában, mind az élet bármelyik pontján. Nem csak a lelki színek kék és pirosa létezik nála, hanem a mindenszín árnyalata is. Jó vele dolgozni, szeretni, örülni és sírni is.

(Azóta a mi életünkben Lucával is eljött a változás, a kapcsolatunk új utakra tévedt és egy új, de más szintre lépett. Barátság lett a szerelemből, őszinte, tiszta szívű barátság. Az élet tovább megy és a munka sem állhat meg. A Múzsa örökké él az ember szívében szabadon.)

Hogy kerültél a fétis világába?

2016 év végén – ahogy elötte is minden évben – megrendezték a  Magyarország legnagyobb fétis partiját, a Luxuriát. Bulizni mentünk, ismertünk már akkor pár embert, fotósokat, pár szereplőt, az egyik rendezőt. Nekem ez teljesen új közeg volt.

A latex csillogása, a bőr hámok szíjak, pórázok, nyakörvek kidolgozása, illata elvarázsolt. Gyönyörű fényekben pompáztak önfeledten a bulizó, végre önmagukat adó emberek.

Más világ, de mégis hasonlít egy fényképész munkájához, ahol megörökíted azt a pillanatot, amikor egy családanya a férjének egy gyönyörű glamour fotósorozatot szeretne adni házassági évfordulóra. Az is ő, de még is abban a pár órában fotómodellt játszik. Mert ez egy játék, soha nem szabad véresen komolyan gondolni se erre, se a fétis BDSM játékokra. Természetesen annak is megvan a maga szabálya, és van, aki kicsit keményebben szereti, de azt nem a nagy nyilvánosság előtt teszi. Lucával összenéztünk, és azt mondtuk, ezt el kell kezdenünk. Pár napra rá el is készült az első fotósorozat a témában. Nem volt hozzá sem smink, csak egy bőr hámunk, ostorunk, de Luca ott volt, és ez magában már adott nekünk egy igazi erős dominát, akire lehetett hangsúlyt fektetni.

Gondoltam, hogy valahol azért publikálni kéne ezeket a képeket is, először a saját oldalamon a Facebookra töltöttem fel. Anyukám felhívott – tudni kell róla, hogy modern gondolkodású, fiatalos anyuka, fényképész szakmával – azt mondta: nagyon jók a képek, gyönyörű a kivitelezés, csodálatosak a  fények és Luca tündököl, de azonnal szedjem le, mert az emberek ezt nem fogják megérteni, és igaza volt…..

Hát, jött hideg és meleg is, de főként rengeteg hideg zuhany, elfordultak emberek és nem értették ezt a változást. Persze, hogy nem értik, hisz ha valaki más, akkor az csak rossz lehet.  Viszont jött rengeteg pozitív hozzászólás is meg levél, így nem adtuk fel. Megcsináltam 2017 év elején a Fetish Extreme Picture Facebook és Instagram oldalt is, és ott  kezdtem publikálni a képeimet, képeinket.

Már nem csak Lucával fotóztam, lettek megrendelések, újabbnál újabb modellek, megrendelők fordultak meg a stúdióban. Próbáltam a képekbe egy kis más látásmódot beletenni színekkel, fényekkel, optikákkal játszva. Próbáltam külön-külön más embereket megszólítani a fotóimmal, más fétiseket bemutatni. Úgy érzem, sikerült, egyediek lettünk. Megismerkedtünk a felhasználókkal, a gyűjtőkkel, a készítőkkel, akik segítettek pózokkal, ötletekkel, kiegészítőkkel, ruhákkal a fotózásokhoz. Mostanra jóbarátokra leltünk, akik szívesen ajánlanak minket és mi is őket, ha valaki jobban el akar ebben a világban merülni.

Sok munkaórát belefektetve és rengeteg embert megmozdítva – főként Luca segítségével – sikerült több próbafotózás után bejutni 2017 végén a Luxuria Partyra úgy, hogy már mi voltunk a hivatalos fotóstúdiójuk. Kemény este volt, de élveztem minden percét! De miért volt kemény? Mert kígyózó sorok álltak a kihelyezett stúdió előtt, 5 percenként váltották egymást a fotózni vágyók és a bulizók nagy része nem profi modell, így az egész estét pózoltatással, érzelmek és szenvedélyek felkorbácsolásának bemutatásával, aztán ezeknek a lefokozásával töltöttem. Pár hét múlva annyi pozitív visszajelzés jött a stúdióról a szervezőknek, hogy azonnal szerződést kötöttek velünk a következő évre.

Seiner Krisztián fotós LUXURIA
-PARTY ON-

Az alkotásaimat mindig beszélgetés, megismerés előzi meg. Én alapból nagyon furin vagyok összerakva, nem tudok felkészülni a fotózásokra, nem tudok agyalni előre beállításokon, érzelmeken, fényeken. Mindent aznap, a készülődést követően a fotózás közben találok ki.

Vagy teljesen önmagam, vagy a modell segítségével, aki utasítás nélkül is tudja, mit szeretnék az adott helyzetből kihozni, vagy közben már látom a végeredményt és terelem a modellem abban az irányba, és ha megvan az összhang, akkor önállóan már ki tudja találni, mit szeretnék végeredménynek. Vannak, akik kész inspirációs képekkel jönnek, de azok vannak kevesebben, és mivel nem fogom ugyanúgy lemásolni más alkotását, így mindig a modellemhez legjobban illő pózt, hangulatot teszem bele plusz fűszerként.

Tudni kell, hogy ez egy játék, nem biztos, hogy amit a kép mutat, annak valóban az a háttérsztorija. Szeretek címet adni egy képnek, abban az van, amit én gondolok, de ha elvonatkoztatunk a címtől, bárki bármit belegondolhat: ettől lesz jó egy kép.

-HEALING-       “Ez a kép egy mesevilág, a hölgyet a képen jól ismerem hisz a nagymamám!”
  • Ez a kép egy mesevilág: a hölgyet a képen pedig jól ismerem hisz a nagymamám!:) Amikor elmondtam neki az ötletemet, felcsillant a szeme és azt mondta, azt csinálom amit mondasz, én sürögtem-forogtam körülötte, kezébe adtam a pórázt, és kértem, élje bele magát , hogy meggyógyult. Azt mondta, az könnyű lesz, mert egészséges, mint a makk, mármint amennyire lehet egészséges közel a kilencvenhez valaki. A kép elkészítése után láttam a szemében a csillogást, azt mondta, ha beteg lenne, akkor mindig ez a kép fog neki bevillani, hogy meg kell gyógyulnia. Mert ez a kép gyógyít, reményt ad ahhoz, hogy legyen ereje és akarjon meggyógyulni. Rengeteg betegséggel küzdő  embert fotóztam, és látom, hogyha elkészül egy kép, amin ő szerepel, abba bele tud kapaszkodni és talán egy lépéssel előrébb jut a gyógyulás útján.
Seiner Krisztián: Help
-HELP-                   “Amikor megmutattam a modellnek, hogy mit készítettem azt kérdezte: mi ez?”
  • Ehhez szerintem nem kell hozzáfűzni semmit. Mindenki azt lát benne, amit akar. Megjárt már egy kiállítást, mondtak róla megannyi pozitív kritikát, de amikor először megmutattam a modellnek, hogy mit készítettem, kérdezte, hogy mi ez, elég furi, ő ehhez nem adja a nevét. Itt látszanak azok az emberi gondolkodási különbségek, hogy valaki csak szépnek, letisztultnak szeretné látni magát, és ahogy egy más látásmódot mutatunk, azonnal megijed. Azóta természetesen megbarátkozott a kezével és ő is örül, hogy sikeres lett ez a képünk.:)
Seiner Krisztián: A cenzúra oltárán
-A CENZÚRA OLTÁRÁN-    “Fotóznék kimondottan aktust, ami nem pornográf, inkább erotikus jellegű, fekete-fehér, élfényes kimondottan művészi irány.”
  • A téma adott, mindent cenzúráznak a közösségi oldalakon. Semmi nem kerülhet fel sehova mellbimbóval vagy nyitott lábbal. Mondjuk engem személy szerint ez nem is zavarna, ha nem lennének olyan buta, álszent emberek, akik jelentgetnek egy fotót, és mindig kérdem magamtól, miért teszik ezt? Féltékenységből, saját örömükből, ki tudja… A kép ezeknek az embereknek a tiszteletére született, majd egyszer megérik a társadalom a mellbimbókra, a nyilvános szoptatásra. Addig meg marad a cenzúra és a harc és az időkivárás egy-egy kép tiltása miatt a nyilvános fórumokon. Fotóznék kimondottan aktust, ami nem pornográf, inkább erotikus jellegű, fekete-fehér élfényes, kimondottan művészi irány. Azután elgondolkodom hova tenném ki: a pornó oldalra kevés, erotikus oldalra a művészi irányzat miatt megint nem való, a Facebook, az Insta nem fogja engedni. Kiállítást csináljak belőle, még akit érdekel, az se menne el, mert nem fogja felvállalni senki, hogy tetszik. Szóval erről letettem, de aztán ki tudja, lehet, még újra tervezem és belevágok, ehhez már csak modell kell, akik adják az „arcukat”:)
Seiner Krisztián: A modern uikornis
-A MODERN UNIKORNIS- “Tamás megszólalt, mi ez? – mondom, mi lenne, az aminek látszik: lófejmaszk. Minek vettél lómaszkot? Azért, hogy felvedd.”
  • Ez a kép egy örömfotózásnak indult a Tattoo Extreme Picture oldalra, azután több lett belőle, kiállításon járt , újságban jelent meg. Büszke vagyok a modellre a kitartásáért és a közös kivitelezésért. Volt egy ötletem: adott volt a modell, aztán meglátta a lófej maszkot, ami előtte jött meg két nappal, becsomagolva ott  pihent a pulton. Tamás megszólalt: mi ez?- mondom, mi lenne, az aminek látszik, lófejmaszk. Minek vettél lómaszkot? Azért, hogy felvedd. És hirtelen összeállt a fejemben egy kép, meglőttük, hazaérve betöltöttem a Photoshopba, és majd négy órán keresztül dolgoztam rajta, tettem hozzá, vettem el belőle, és megszületett a mítosz: az a férfi, aki a társadalmi normákat figyelembe véve segít ha baj van, de csak a korlátain belül, akit csodálunk, mert látjuk kívülről, de sosem ismerjük, hogy milyen is az élete.
Seiner Krisztián: Lágy dallamok
-LÁGY DALLAMOK-                                “Igen, az valóban ott van..”
  • Egy bondage fotózásnak indult és valami hiányzott az összképből. Azután kipattant az agyamból és már a helyén is volt….:) És igen valóban ott van, nem Photoshop!:)
Seiner Krisztián: Tükröződés
-TÜKRÖZŐDÉS-   “Csak forgasd meg a fotót és máris az éles kitisztult képet láthatod és az új irányt amerre indulnod kell!”
  • Az utolsó képen sokat gondolkodtam: mi az, ami ide illik, mi az, ami a legjobban én vagyok belül. Lehet nem ez a legjobb képem, de én nagyon szeretem. A képet a magunk örömére készítettem egy nyári délután: adott a Duna, a felhők, a kék ég és a szerelem. De mégis több ez annál. Egy kettős út, a torz tükörkép és az alakok egyre kisebb és kisebb elhalványuló lemásolásával lett benne egy plusz mondanivaló. Akármennyire is mélypontra süllyedsz, mindig van belőle kiút. Csak forgasd meg a fotót és máris az éles kitisztult képet láthatod és az új irányt amerre indulnod kell!

Ezeken a linkeken találkozhattok Seiner Krisztián munkáival:

Print Friendly, PDF & Email