szexsuli, kenderesi tamás, szexulis zaklatás

Mondom milyen érzés az, amikor valaki a beleegyezésed nélkül markol a seggedbe

Szar. De ezt mindenki tudja – akár férfi, akár nő – milyen az, ha valami az akarata ellen történik vele. Ennek ellenére a Kenderesi ügy miatt, Kenderesi Tamás szexuális zaklatási ügye miatt újra kettévált Magyarország, és megint kiderült, hogy még mindig ott tartunk, hogy aki miniszoknyában létezik az utcán vagy bármilyen nyilvános helyen, az ugyan ne csodálkozzon, ha megizélgetik, zaklatgatják az utcán…

De most nem erről akarok írni, nem erről az ügyről, hanem arról, hogy milyen érzés az, amikor akaratod ellenére “benyúlnak”, megtaperolnak, és még az arcodba is vigyorognak hozzá.

A szexuális zaklatás az szexuális zaklatás

Felsős voltam, általános iskolás, és osztálykirándulásra mentünk a zirci arborétumba. Még sosem csókolóztam, még nem menstruáltam, ezt csak azért írom, hogy még nagyon kislány voltam, és amikor néhány fiúosztálytársam az arborétum egy félreeső helyén el kezdett fogdosni, taperolni, egyszerűen nem értettem, hogy mi történik. Pontosabban nem értettem, hogy miért történik. Hiszen már 5-6 éve egy osztályba jártunk, és nem voltunk rosszban, vagy ilyesmi. Szóval nem értettem, hogy a fiúk, akiket ismerek, miért csinálnak ilyet, miért nem hagyják abba, és miért ennyire félelmetesek azok, akikkel minden nap találkozom, sőt együtt írunk dolgozatot.

El kezdtem sírni, abbahagyták, baromi rossz érzésekkel, földre sütött szemmel szóltam Ági néninek, az osztályfőnöknek, aki megdorgálta a fiúkat, és ennyi történt. Én meg maradtam magamnak, mert annyira szégyelltem magam, én, aki semmi rosszat nem követett el, hogy otthon sem mertem elmesélni. A lányok egy része pedig kitalálta, hogy biztosan az én hibám, mert úgy viselkedtem. Hogy? Ott és akkor megtapasztaltam, milyen az áldozathibáztatás, milyen az, amikor egyedül maradsz egy nagy ürességgel, megalázottsággal, és utólag nem érted magad, miért nem ütötted pofon őket, miért nem kiabáltál nagyon hangosan, hogy hamarabb meghallják, hogy bajban vagy…Az agyam, annyira törölni akarta az egészet, hogy egyszerűen nem emlékszem rá, hogy kik voltak, akik taperoltak, konkrétan zaklattak.

 

View this post on Instagram

 

I’ll say it once n I’ll say it again : I’ve been catcalled in my Sesame Street pjs on my way to a sleepover, I’ve been catcalled as a kid in my school uniform walking to school, yet I’ve walked peacefully home after a night out in a short dress… WHAT YOU WEAR DOESN’T DETERMINE WHETHER OR NOT YOU ATTRACT UNWANTED ATTENTION, PEOPLE DETERMINE THEIR ACTIONS THEMSELVES ~ E . . . #metoo #rapeculture #heforshe #mybodymychoice #nomeansno #notyourplayground #notyourbaby #catcalling #assault #catcallingisnotacompliment #rapist #streetharrassment #harassment #rapevictim #yesallwomen #feminist #feminism #intersectional #intersectionalfeminism #blm #blacklivesmatter #woc #music

A post shared by Intersectional Feminism (@woketivism) on

Másodszor és harmadszor már középiskolás voltam. Suli után sétáltunk a barátnőimmel, és szembejött néhány – szerintem nálunk fiatalabb fiú – akik közül az egyik, ahogy egy vonalba értünk a vasútállomás előtti buszmegállóban váratlanul megmarkolta teljes erőből a puncimat, és elfutott. Konkrétan fájt, a lelkemnek jobban, mert egy ilyen esetben sem kapsz igazságot. A kiscsávók azt hitték baromi vagányok, mert az egyikük erőszakkkal megfogta egy idősebb lány punciját. Itt már legalább nem voltam ledermedve, és valami szidalmat talán még utánuk kiabáltam, de nem biztos. Utólag szeretném elképzelni magamról, hogy legalább ennyit megtettem, de attól még jó szar érzés volt az egész.

Harmadszor suli után egy kocsmában – amikor épp haza telefonáltam még a kocsma sarkában lévő telefonról, hogy később érek haza a szokásosnál – egy részeg, feltehetően pedofil idős bácsi, amikor letettem a telefont, rám vetette magát “Mutasd a bébidollod!” szöveggel. Életemben nem hallottam ezt a szót, azt sem tudtam, mi az. De itt legalább a kocsma közönsége egy emberként szedte le rólam a nyomulós zaklatót. És semmi sem történt. El lett intézve az egész, hogy a Pista bácsi megint részeg. Az, hogy jogaim vannak, akár fel is jelenthetném, eszembe sem jutott. Csak örültem, hogy meg lettem mentve, és ennyi. Hogy a bácsi aztán szabadlábon távozva vajon miket csinált még az életében, nem lehet tudni…

Ez a három eset rossz, nekem ott és akkor, amikor történtek, rettenetesen megalázóak és az akaratommal teljesen ellentétesen történtek. Ruhán keresztül megfogdosták a seggem, a mellem, a puncim. Ennyi történt, nem erőszakoltak meg, nem vertek meg, ez akkor is szexuális zaklatás. Nagyon fiatal voltam, nem voltam rá felkészülve, hogy megvédjem magam, hogy kiálljak magamért. Sosem volt beszédtéma a suliban vagy otthon a szexuális zaklatás bármelyik módja, a kis burkomba ilyen csúnya dolgok nem férkőztek be, már csak akkor, amikor történtek.

Szóval szerintem, amit tudtok tenni, hogy beszélgessetek a barátaitokkal – lányokkal, fiúkkal közösen – hogy történt-e ilyesmi veletek: mondjátok el, ha igen, mondjátok el azt is, ha ti tettetek ilyesmit valaha. Ez nemcsak a csajok dolga, ez közös ügy, ez mindenki ügye. Beszélni kell róla, szerintem ezzel tudjuk felkészíteni rá egymást! Sőt, elkerülni az egészet, megfejteni azt, hogy a másiknak is vannak érzései és jogai, és álljtok ki magatokért, meg a barátnőtökért, meg a tesótokért, az anyukátokért és mindenkiért, aki ilyen helyzetbe kerül!

Kattints a képre!