szexsuli, bicikli, orgazmus

El lehet-e élvezni biciklizés közben?

“Olyan szűk farmerban volt és olyan jól jött ki a zötyögés a csuklós buszon, hogy egész egyszerűen elélvezett ott a járművön” – mesélte még középiskolás korunkban az egyik barátnőm az anyjáról, akiknél ez a történet szerves része volt a családi legendáriumnak, és elképesztően sokat beszélgettünk róla, hogy ez lehetséges-e. Vajon tud-e olyan szűk lenni a farmer, hogy tevepata nélkül kimenj benne az utcára, de azért hozzáérjen a csiklódhoz is? Egyáltalán el akar-e bámelyikünk élvezni egy buszon? Meg lehet-e állni, hogy orgazmusarcot vágj nyilvánosan? Ha olyan szűk a farmered, akkor lehet, hogy az inkább fáj és nem jó… Tényleg végtelen volt a kérdés.

Időről időre eszembe jutott ez a történet, például akkor, amikor a régi villamosok, még a Combinók előtti korból a Margit híd kanyarában rántottak rajtad egy kellemeset, na, akkor ott egy pillanatra elhittem, hogy lehetséges a szűk nadrágban tömegközlekedési eszközön élvezés. De csak egy pillanatra hittem el, mert ha ez ennyire egyszerű lenne, szerintem külön bérlete lenne a szűkfarmeres nőknek a BKK-n.

És akkor a biciklin elélvezni lehet?

Legközelebb akkor jutott eszembe a sztori, amikor újdonsült biciklista lettem Budapesten évekkel ezelőtt, és belementem az első kátyúmba az út szélén. “Hmmm – gondoltam akkor – itt az ideje, hogy a zötyögve élvezés legendáját kikutassam, ha már egyszer lett biciklim” – és évekig tartó spontán kísérletezésbe kezdtem, anélkül, hogy realizáltam volna, hogy ez most egy éveken át tartó kísérlet lesz.

Az hamar kiderült, hogy az útszéli kátyúrengeteg nem segít elélvezni a biciklinyergen, az már biztos. Pedig a régi, seggfeltörős nyergemet is lecseréltem, de mivel az útszéli kátyúk nem egyenletesen vannak elhelyezve, így rajtuk áthaladni nem adja meg a kellő ritmust egy orgazmushoz, ráadásul időnként még fáj is egy nagyobb zökkenés, és még a biciklimet is szétbarmolja. (Kátyúorgazmus kampánnyal sajnos senki nem fog főpolgármester választást nyerni.)

A Clark Ádámon, ahogy kijössz az alagútból és haladsz a rakparti bicikliút felé, a sikló környéke bizony macskakő, és reggel – munkába menet – még nincsen sok turista, ezért ott tekerek át a macskaköveken. A macskakő magas sarkúban rémálom, de biciklivel remek lehetőségek nyílnak előtted. “Hmm, nem is olyan rossz!” És mindig nagyon koncentrálok, hogy az alatt a 25 másodperc alatt, amíg átrobogok ott a macskaköveken nagyon lazán relaxált legyek, ha jönni akar a bicikliorgazmus, hát jöjjön. Egy-egy pillanatra érzek is valamit, de azért az orgazmustól az messze van. A Clark Ádám téri macskakövekben van egy bolond remény, de semmi több.

Sőt, igazából a világ összes macskakövében benne van a bolond remény. Ott van például az óbudai Szentlélek tér, ahol sokkal apróbb a macskakő, mint a Clark Ádám téren. Hű, már arra egyáltalán nem emlékszem, hogy miért is mentem arra, mi volt az eredeti célom, teljesen mindegy. De arra emlékszem, hogy az apró macskakő sokkal izgibb, mint a nagy, legalábbis az apró macskakő megadja a lehetőséget a tökéletes élvezésritmusnak, de sajnos még a tökéletes macskakő ritmus sem elég egy biciklis orgazmushoz.

Ha sikerül végre, azonnal ápdételem a cikket!