Nemrég olvashattatok a Szexsulin egy részletet Király Lea Betekintések a BDSM világába című könyvéből. Most pedig Leával olvashattok egy interjút, aki a riportkötet folytatására készül. A cikk alján érdemes Lea oldalára átkattintani, ahol szavazhattok az új könyve címére is. (Az interjú kérdéseket e-mailen elküldtem Leának, ő pedig válaszolt.)
https://www.ohsuli.hu/2019/05/12/kiraly-lea-betekintesek-a-bdsm-vilagaba/
Mi az, amit szívesen elárulsz magadról az olvasóidnak? Esetleg azt, hogy mivel foglalkozol, ha nem könyvet írsz. Jöhet minden, amit szívesen megosztanál másokkal.
Amióta megszereztem a diplomámat, segítő foglalkozásban dolgozom, beszélgetek, figyelek, megfigyelek. Az a munkám, hogy mintázatokat találjak. Hogy helyretegyem azt, ami kizökkent. Az elmúlt tizenöt évben több mint ötszáz kliensem volt.
Szeretem az embereket, és nagy tiszteletem azokat, akik feltárják a belső valójukat, akik mernek beszélni önmagukról, a problémáikról. Szeretem összerakni az összefüggéseket, jó érzés, ha valakinek összeáll valami, ami által tud változtatni az életén.
Ezen kívül folyamatosan képzem magam. Az elmúlt tizenöt évben rengeteg tanfolyamon, továbbképzésen vettem részt, és egy nagyon márkás autó árát magamba fektettem, de úgy érzem, megtérül.
Egyébként egy introvertált alkat vagyok, aki igazán egyedül tud töltődni, és jól megtalálom az összhangot önmagammal. Ugyanakkor jól esik kifelé is fordulni, és olyan társaságban lenni, ahol fel tudok töltődni.
Magánemberként közösségi média-mentes életet élek, ez kezdetektől fogva így van, és terveim szerint így is marad. Ugyanakkor azért, hogy az olvasóimmal tudjam a kapcsolatot tartani, hajlok afelé, hogy visszafogottan, de megjelenjek a közösségi térben.
Elkötelezett környezetvédő vagyok: tíz éve a munkahelyemen én harcoltam ki – több év kellett hozzá –, hogy legyen szelektív hulladékgyűjtés. Tavaly nyáron a horvát és a görög tengerparton, ahol jártam, képes voltam zacskókba összegyűjteni az eldobált műanyag dobozokat, flakonokat. Nem bírom felfogni, hogy az emberek miért szennyezik azt a bolygót, ahol élni akarnak, és ahova gyerekeket szülnek. Miért nem gondolnak bele a szennyezés következményeibe?!
Szenvedélyes vagyok, és ha valamilyen célt kitűztem, amellett kiállok. A könyveim megszületése sem egy könnyű folyamat volt. Többen is megpróbáltak lebeszélni, mondván, hogy interjúkötetet senki sem olvas, vagy ennek a témának a trendje már lefutott, de nem hagytam annyiban. Az a küldetésem, hogy segítsem az embereket abban, hogy megértsék önmagukat és a szexualitásukat. Hiszek a szavak varázserejében is.
Úgy hiszem, eléggé pörgős életet élek, ami a munkámat és a céljaimat érinti, de szeretek elvonulni is. Igyekszem megtalálni az arany középutat, de így is előfordul, hogy hajnalig dolgozom, ötletelek, és nagyon éberen alszom. Sokszor álmomban is dolgozom, de vágyom a pihenésre is.
Összességében szeretek dolgozni. Amit csinálok, abba a szívem-lelkem beleteszem, és azt szoktam mondani, ha már valamiben nem vagyok száz százalékos, akkor abbahagyom. És ehhez tartom is magam.
Hogyan jött a könyv ötlete?
Az alapötlet 2015 nyarán született. Több motiváció is vezérelt. Egyrészt egyre többen kerestek fel olyanok, akik nem voltak kibékülve a saját szokatlan szexualitásukkal. A munkám alapvetően nem ilyen profilú, nem erről szól, ezek véletlenszerű esetek voltam, és meg is leptek.
Voltak köztünk olyanok, akik másokat szerettek volna dominálni, voltak olyanok, akik fájdalomra vágytak, vagy arra, hogy megkötözzék őket. Érkezett hozzám olyan fiatalember is, aki egyszer csak bevallotta, hogy gyerekkorában gyakran öltöztették kislányruhába, mert annyira szép arca volt, felnőttkorában pedig rájött, de maga előtt sem merte felvállalni, hogy olykor mennyire szívesen öltözne női ruhába. Voltak olyanok is, akiknek azért nem ment a szex a partnerükkel, mert nem dominálni akartak az ágyban, hanem arra vágytak, hogy a másik fél dominálja őket. Ugyanakkor ezt nem merték a párjukkal megosztani. Az ő történeteik alapján lettem figyelmes a BDSM fétis közösségre.
Arra gondoltam, hogy a szokatlan szexualitással rendelkező emberek örülnének, ha megtudnák, nincsenek egyedül; és hogy a laikusok talán elfogadóbban néznének ennek a közösségnek a tagjaira, ha tudnák, milyenek is ők.
A hivatásom során folyamatosan tapasztalom, hogy milyen gyógyító erejű, ha valaki megtanulja kimondani, mi az, amit valójában érez, és ha nyíltan be tud számolni a sérelmeiről és a fájdalmairól. Az interjúk készítése közben is igyekeztem segíteni az alanyaimat abban, hogy őszintébbek tudjanak lenni.
Mindig is híve voltam a realitásnak, ezért úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne megírni azt, hogy milyen a BDSM a valóságban.
Továbbá úgy döntöttem, hogy ennek az a legjobb módja, ha megkérdezem a BDSM fétis közösség hiteles képviselőit, illetve egy szexuálpszichológust, aki jártas a témában. Így az interjúk után Gyimesi Andrea értelmezését is közzétettem.
Hogyan írja meg valaki az első magyar nyelvű riportkötetet a témában?
Úgy írtam meg, hogy nagyon sok interjút készítettem, előtte pedig utánaolvastam a témának magyar és nemzetközi portálokon is. Az előkészület lényeges volt annak érdekében, hogy úgy tudjak leülni az interjúalanyokkal, hogy képben vagyok.
Hol találtad az interjúalanyaidat? Ez egy nagyon intim, bizalmas téma, és itthon nagyon sok az előítélet.
Regisztráltam egy BDSM portálra, ahol elkezdtem beszélgetni. Az első interjúalanyom egy switch férfi volt, vagyis olyasvalaki, aki mind a domináns, mind az alárendelt szerepre nyitott volt. Ő ajánlott egy a BDSM szubkultúrában véleményvezérnek számító férfit, akivel találkoztam, interjút készítettem, és aki ugyancsak további interjúalanyokat ajánlott. Ezzel a hólabda-módszerrel, azaz ajánlások révén kerültem kapcsolatba az interjúalanyaimmal.
Több emberrel beszélgettem, mint akik szerepelnek az interjúkötetekben. Sajnos akadtak köztük problémás személyiségek is, akik beszélgetés helyett randit akartak tőlem, vagy éppen alkoholos befolyás alatt érkeztek az interjúra, vagy a fájdalom iránti igényük túlmutatott a normalitás határain. Szerencsére ők kisebbséget jelentettek, a többség kedves, nyitott és jófej volt.
Ezen a fórumon is szeretném megköszönni a könyvemben megszólalóknak a jó hangulatú és intim beszélgetéseket, a nyíltságot és a bizalmat. Azt is köszönöm nekik, hogy türelmesek és támogatóak voltak, és mindig is hittek abban, hogy az interjúkötetek meg fognak jelenni.
Hogyan vetted rá az embereket a megnyílásra?
Egyrészt mivel az a munkám, hogy másokkal beszélgetek, ebben elég nagy gyakorlatom van, ami jól jött. Másrészt a BDSM szubkultúra tagjai szeretnek beszélni önmagukról, sőt, a segítőkészség is megvolt bennük, hogy az interjú által másoknak is segítsenek. Ezt nagyra értékelem.
Ez egy nagyon intim, bizalmas téma, és itthon nagyon sok az előítélet.
Így van. Ezért írtam róla egy könyvet, hogy az embereknek legyen lehetősége másképpen gondolkodni erről a témáról.
Mennyi ideig dolgoztál a könyvön?
Nagyjából egy teljes évet, persze a főállásom mellett. Minden szót én gépeltem be, rengeteg munkát jelentett. 2016 nyarát teljes mértékben ennek szenteltem és utána is dolgoztam a könyvön. Például idén tavasszal újabb fejezeteket készítettem.
Egy fejezeten aszerint, hogy egyéni vagy páros interjúvolt, összesítve legalább két-három hetet dolgoztam reggeltől estig a hétvégéket is beleértve.
Miért tartottad fontosnak, hogy magyar nyelven megjelenjen egy ilyen kötet?
Amiatt, amit már korábban is említettem, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba, hogy ne csak a laikusok, és az érdeklődők számára nyújtsak információkat, hanem azoknak is, akik esetleg be akarnak lépni be a világába. Nekik fogódzkodót jelent és egyfajta védőhálót adhatnak a könyveim. Nemcsak az interjúköteteim, hanem a hamarosan megjelenő regényem is.
Mire kell figyelnie az ebbe a világba belépőknek?
Mindenképpen fontos, hogy először tájékozódjanak, tanulják meg az alapfogalmakat, és a BDSM működésének alapelveit. A BDSM-ben kulcsfontosságú a kommunikáció a domináns és az alárendelt, vagy a fájdalmat okozó és a mazochista fél elképzeléseiről, igényeiről, továbbá csak úgy kezdődhet el a játék közöttük, ha a szabályokba, keretekbe mindketten beleegyeztek.
A BDSM világa iránt érdeklődők keressenek meg véleményvezéreket a közösségben, beszélgessenek másokkal. Ebből a szempontból nagyon hasznosak a közösség által szervezett események, az úgynevezett munchok és playpartyk. Az előbbi alkalmakon csak beszélgetnek egymással az érdeklődők, illetve a BDSM gyakorlók, a partikon viszont tényleges játék, kötözések, korbácsolások, hasonlók is történnek, de tényleges szex nem igazán. Ezek az események a legjobbak arra a célra, hogy azok, akik fel szeretnék fedezni a BDSM-et, megismerjék a közösség értékeit, a játék szabályait és ezen keresztül a szexuális önismeretüket is fejlesszék. Ráadásul a közösség egy ilyen esetben némileg védőhálóként is működik: az ilyen alkalmakról ki vannak zárva azok, akikről a közösség véleményformálói tudják, hogy problémás a viselkedésük.
Azok, akik online ismerkednek lehetséges játszótársakkal, BDSM partnerekkel, legyenek óvatosak: elsőre csak semleges helyen találkozzanak, és ne menjenek fel egy vadidegen lakására. Képviseljék azt, hogy ha igent mondtak egy kávéra, azzal még nem mondtak igent egy csókra, vagy ha igent mondtak egy csókra, azzal még nem mondtak igent a szexre. Igenis bármikor lehet nemet mondani, és az a fontos, hogy minden csak kölcsönös beleegyezéssel történjen!
Kiknek ajánlod a kötetet? Kezdőknek, kíváncsiaknak, bennfenteseknek?
Mindhárom csoportnak. Az írásaimat azoknak ajánlom, akik 18 év felettiek, nyitottan állnak a nem mindennapi történetekhez, akiket érdekel a lélektan, akik szívesen olvasnak szexualitásról, erotikáról, és akik nem utolsó sorban hajlandóak tudatosan tekinteni önmagukra és a kapcsolataikra.
A könyveim kemények, szókimondóak, felkavaró tartalmakat tartalmaznak, mimózalelkűeknek nem valóak!
Milyen a magyar BDSM szcéna? Milyen világot, embereket képzeljen el az, aki nem járatos a témában?
A magyar szcéna még gyerekcipőben jár a nemzetközi közösségekhez képest. Itt sokkal később kezdődött a BDSM történelme, mint mondjuk Amerikában vagy Kanadában: ott húsz-harminc éves, vagy még nagyobb múltja van egy-egy eseménynek, Magyarországon pedig csak az idén tartják a negyedik éves BDSM konferenciát.
Ehhez mérten az a benyomáson, hogy a magyar közösség a szexuális önfelfedezésnek még korábbi szakaszában van, mint a nyugati BDSM gyakorlók: sokan hajlamosak összekeverni a szexuális játékokat a valósággal, vagy túlságosan leegyszerűsített módon gondolkoznak a BDSM-ről. Ráadásul az erről szóló könyvek vagy filmek nem igazán könnyítik meg azoknak a dolgát, akik a valódi BDSM-mel szeretnének megismerkedni: sokszor csak felerősítik a káros sztereotípiákat, hogy a BDSM egyenlő a bántalmazással, hogy bűncselekmény vagy betegség. Ezek közül természetesen egyik sem igaz.
A magyar BDSM közösség viszont éppen azért, mert viszonylag fiatal és kicsi, nagyon családias és összetartó. Nem egy interjúalanyom számolt be arról, hogy a szcénába való belépésével megértő és kedves emberekre talált, akikkel végre azonos nyelvet beszéltek. Sokan a párjukra is így leltek rá.
Az egyik interjúalanyom pszichológushallgató, és szakmai érdeklődése is van a közösség iránt: ő magyar mintán reprodukálta Wismeijer és munkatársai 2013-as kutatását a BDSM gyakorlók pszichológiai jellemzőiről. Azt találta, hogy ők kevésbé szorongóak, illetve önállóbb személyiségek, mint az átlagos populáció, magasabb az önértékelésük, a jóllétük pedig nem különbözik a többi emberétől. Viszont a társas elutasításra érzékenyebbek, mint az átlag, és kevesebb közöttük a biztonságosan kötődő is.
A nemzetközi eredmények ezekhez képest sokkal pozitívabbak: a BDSM gyakorlók alacsony szorongásszintjét sok kutatás megemlíti, de emellett jobb párkapcsolati minőségről, mélyebb kommunikációról, magasabb jóllétről és alacsonyabb társas elutasításra való érzékenységről számolnak be. Vagyis több adat is ellentmond a magyar kutatási eredményeknek, amit valószínűleg azzal lehet magyarázni, hogy Magyarországon a BDSM sokkal kevésbé elfogadott dolog, mint akár Németországban, Amerikában, Hollandiában vagy Kanadában, és ez ilyen rossz hatással van azokra az emberekre is, akik ehhez a szexuális szubkultúrához tartoznak.
Általában véve a BDSM közösségben Magyarországon, de nemzetközi szinten is sok a férfi a nőkhöz viszonyítva, illetve több a szubmisszív, mint a domináns: az alárendeltséget kedvelők a különböző kutatásokban rendre kétszer annyian vannak, mint azok, akik irányítani szeretnek.
Vagyis, ha azt az egy magyar kutatást nézzük, akkor a BDSM fétis közösség tagjai bizonyos életterületeken jobban működnek, mint az átlag, másban pedig gyengébbek. A nemzetközi eredményekben viszont a BDSM gyakorlók általában nemhogy olyan egészségesek, mint az átlag, de még egészségesebbek: magasabb a jóllétük, kevésbé szoronganak, jobb minőségűek a párkapcsolataik, hiszen ahogy megtanulják felvállalni önmagukat, egyben őszinteséget és nyílt kommunikációt is tanulnak.
Szerinted lesz-e valaha olyan nyitott a magyar társadalom, hogy szégyenérzet nélkül merjünk beszélni szexuális témákról?
Én érzékelem elmozdulást, de ez függ generációktól, számos személyes és szociális tényezőtől is. A pénz és a szex tabutéma szokott lenni, de igenis hiszek abban, hogy edukációval növelhető a tudatossági szint, és így egyre többen merik felvállalni, hogy foglalkozzanak a szexuális vágyaikkal, és akár beszéljenek is róla. Emiatt fontos a fogalmak tisztázása. Az interjúkötetemhez BDSM fogalomtárat is mellékeltem.
Ugyanakkor hallok arról, hogy egy konferencia standján, csak akkor mernek belenézni a könyvembe, ha épp nincs senki a közelben. Tehát ez a téma, hogy valaki tisztán beszél róla, még mindig nem elfogadott. Ugyanakkor szerintem ez fog változni.
Összességében van és lesz elmozdulás, de ehhez idő kell, és jó, ha valaki végre lép ebbe az irányba. Ahogyan Te is a honlapoddal, és én is a könyveimmel. És hiszek abban, hogy mások is csatlakozni fognak hozzánk.
Van-e olyan téma, amit nem kérdeztem, de szívesen leírnád, mert fontosnak tartod?
Talán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a könyveim tartalma felkavaró tud lenni, továbbá szembesít önmagunkkal. Több olyan olvasóról is tudok, aki megvette az interjúkötet, és aztán saját bevallása szerinte nem merte kinyitni és elolvasni, tartva attól, hogy mi van a könyvben. Tehát érdeklődött a téma iránt, hiszen megvette a könyvet, aztán mégsem mert belevágni a tartalom feldolgozásába.
Sajnos azt tapasztalom, hogy sokak szexualitása nincs rendben, nincs a helyén, nincs rendesen megélve, sem felvállalva az, hogy valami nem oké. Az én könyveim zavaróak és felkavaróak lehetnek azok számára, akik nem szeretnének szembenézni a saját szexualitásuk hiányosságaival, tehát csak a bátraknak valóak. Szerintem érdemes szembenézni a félelmekkel, és cselekedni. Ebben hiszek.
Azt kívánom a cikk olvasóinak, hogy legyenek bátrak, és ha nem megy egyedül, akkor kérjenek segítséget!
Kattintsatok Király Lea honlapjára és iratkozzatok fel, hogy értesítést kapjatok Lea új köteteiről! És, ha már ott jártok, szavazzatok is az új könyve címére!
- Jegyeket pedig itt tudtok venni a Magyar BDSM konferenciára, ami 2019. november 8-10.-i hétvégén lesz. De jelentkezhettek a risleyaddix@gmail.com címen is.
Borítókép: Unsplash/Illusztráció
[…] – mint a posztszocialista országokban általában- alacsonyabb a BDSM kultúrája és kevesebb ismerettel rendelkeznek róla az emberek, mint a nyugati vagy […]