“Amelie és Marc vagyunk egy ötvenes “kinky” házaspár, együtt fedezzük fel a BDSM és a fétis világát” – kezdi a bemutatkozást a “Happy Kinky Couple” a blogján, mintha csak a biofarmjuk honlapján járnál, kedélyesen, szinte ártatlanul magyarázzák el neked, mire jó egy fenekelő, és egy bőrruha.
“Ha meglátsz minket a világban, bizonyára eszedbe sem jut rólunk, hogy perverzek vagyunk. Ez nem a külsőn múlik.” – és valóban nem. A küldetésük meg az, hogy a BDSM-ről kialakult általános félreértéseket tisztázzák, illetve segítsenek azoknak, akik vonzódnak ehhez a világhoz, de nem igazán tudják, hogy működik. Szóval, ha van kedved az ilyesmihez, akár kicsiben, akár nagyban, nézegesd az oldalukat. Ha a partnereddel ilyesmire vágytok mindketten, egyáltalán nem ciki. Sőt Ameliék szerint ez egyfajta párkapcsolat mélyítőként is működik. És igen, ha belegondolsz, hogy az a pár, aki meg tudja osztani egymással, hogy mire vágyik, és a simán a másik arcába tudja mondani, hogy akkor most az van, hogy jó lenne bébi, ha kikötöznél a radiátorhoz, bekötnéd a számat, és letennél elém egy kis macskatálban tejet, az a hétköznapi, “ki fizeti be a csekket” párbeszédeket is simábban intézi.
A szürke ötven árnyalatából nem igazán kapsz reális képet az egészről, a közös beleegyezésről meg pláne nem. Én is azóta vagyok féligmeddig vicces-vérkomolyan kiképezve – szigorúan az alapokról – mióta szakmailag jártam Pirner Alma fétis tanfolyamán még évekkel ezelőtt, és szakmailag jól elfenekelt floggerrel, na meg lovaglópálcával is.
Az üzenet meg “szexsulisan” az, hogy beszélgessetek a partnereddel arról, ki mire vágyik, hátha kijön belőle pár jó kötözős-fenekelős szex ; ) Vagy egy jó vanília!
Borítókép: Happy Kinky Couple
