Nagy kedvencem, jó régi film: 2004-ben szólt nagyot Michael Winterbottom 9 songs, vagyis 9 dal című filmje. Olyan szépen dugnak benne, hogy öröm nézni. Senki nem köp senki segglyukába, senki nem aláz meg senkit, csupán buja élvezkedés van a minőségi fajtából. Tényleg olyan szexfilm, amiben romantikus tud lenni a faszverés. Egy brit geológus csávó az Anktartiszon kőzetmintavétel közben gondol vissza az amerikai egyetemista csajjal való viszonyára: a 9 koncert közötti kéjes-aranyos, kiélt vágyas, ölelkezős, fojtogatós dugásaikra. A végén ne várjatok lánykérést, szó sincs ilyesmiről, jön a valóság az arcba, talán pont ezért is jó megnézni ezt a filmet.
Olyan emberi…
Nem ‘A szürke ötven árnyalata’ – itt közös megegyezéssel történnek a dolgok, nem azért, mert az egyik fél jóképű milliomos
Beszélnek arról, hogy ki mire vágyik…
És akkor végül itt a film előzetese is:
Borítókép: Tumblr