Mozart tényleg szerette a fenekeket

Annyira szép lett volna, ha a vérkomoly énektanárunk gimiben ilyen erős darabokat is megmutat, mint például Mozarttól a “Leck mich im Arsch” – ami németül még nem is tűnik olyan erős kijelentésnek, de ha kiderül, hogy ez konkrétan azt jelenti, hogy “Nyald ki a seggem!” – elolvadtam volna a gyönyörűségtől. Azért, mert ahogy mondjuk Jannus Pannóniusról kiderült, hogy ő is emberből volt, és pajzán verseket is írt, nemcsak a magasztos “most Pannónia is ontja a szép dalokat”

Na, de a lényeg Mozart,  a csodagyerek felnőtt korában elégé szerette a fenekeket, és ami vele jár. De szebben megfogalmazva imádta a mocskos dolgokat. Ez a levelezéséből derült ki, és nem olyan dolog, amit irodalom órán tanítanak, vagy énekkórán. Az unokatestvérével való levelezésben például arról ír, hogy ég a segge, és jó lenne, ha kijönne belőle a “sár”. 1938-ban amikor előkerültek ezek a levelek, hát, nyeltek egy nagyot, vagy többet is. A levélben leír egy óvodai mondókát is, amit az anyja és az apjának írt egy levelében is megtaláltak. Aztán lehet, hogy akkor ez teljesen oké volt, csak a prűd 21. századból tűnik, irreálisnak, hogy Mozart olyan óvodás versikét ír le, ami valahogy így hangzik műfordítás nélkül

“Jó éjszakát kívánok,

Szarj az ágyadba, kérlek alásan,

Aludj szépen, nyugodtan,

És csókold meg a segged

Ez a mocskos humor Mozart családjában teljesen elfogadott volt, és az akkori német kultúrában is állítólag. Látnék ebből egy Netflix sorozatot 🙂 Néhány pszichológus azt gondolja, hogy valójában Tourette szindrómája volt, az magyarázza a mocskos száját. A barátai szórakoztatására viccből egy csomó ilyen káromkodós kánont írt. A “Nyald ki a seggem” lett a leghíresebb, aminek aztán az a csúnya sors jutott, hogy Mozart halála után a felesége elküldte egy kiadónak, akik szépen megváltoztatták a szövegét “Legyünk boldogok”-ra, a zenéje természetesen maradhatott.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.